Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejvesztve rohanástól, a meghitt ünnepig!

2015.11.21

karacsony-1.jpgAz első igazi saját karácsonyom előtt azt gondoltam, hogy majd én megmutatom, hogy a mi családi ünnepünk más. Karácsony előtt két nappal költöztünk új lakásba. Doboz volt doboz hátán, de a miénk volt a szoba, a konyha és az egész átláthatatlan káosz. Úgy döntöttem, hogy a három nap az azt jelenti, hogy három teljesen új menüsor, mert ugye karácsony van, és ez jár. Ez kívülről úgy látszott, hogy egyik kezemben fakanál, a másik már a tepsit fogta és már azon gondolkoztam, hogy a süti még nincs is készen. És a fa…és a takarítás…és a vendégek. Ebben bizony semmi előtervezett és jól felépített nem volt. Na persze úgy néztem ki a harmadik nap végére, mint aki csatából tért vissza és közben még a forgószéllel is találkozott.

 

És ekkor döntöttem el, hogy a következő évben bizony nem így fog telni a karácsony. ebből az valósult meg, hogy nem lett három nap, három teljesen új menüsor, de így is jobban hasonlítottam „a nem is tudom,fiú vagyok-e vagy lány” anyához.

Mára nagyon ügyesen alakulnak a dolgok. Most is van családi karácsony és közös vacsora a rokonsággal, de előtte egyeztetés van. Több variáció kerül elő,a vacsorát illetően, és választás van. Ami a befutó, az kerül elkészítésre. Aztán körtelefon van, mikor kinél lesz a családi összejövetel, így aznap már csak az készül el, amit az adott házigazda nem készített. Hiszen mindenki ad és kap is. Ebből adódik, hogy a harmadik napra kész egy teljesen új menüsor. Nincs felesleges étel halom és szenteste én is anya és feleség vagyok az asztalnál, és nem szaladgáló kiszolgáló személyzet. És valóban sokkal meghittebb így, mint kristálycsillogású lakásban ülve a család egy leharcolt amazonnal lenne, akinek már enni sincs kedve. (Kissné Deczki Natália írása)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.